2015 június 6. | Szerző: tide35 |

Majd egy hónapja, hogy erre jártam. Na igen, rendben van a lelkem. Vagyis lehet éppen nem, mert nagy bolond vagyok. A dolgom rengeteg, hajtás tanév végén, ballagás.

A masszőr lelépett, vagyis megmondtam neki, hogy sajnos nem megy. Laci teljesen eltűnt, szerintem totál beteg, ha megkérdezem tőle hogy van, -eddig 2x tettem- mindig az exe éppen végzett tevékenységével, lelkiállapotával válaszol. Hogy velem mi van, azt le sem tojja. Igaza van, tulképpen engem sem érdekel, csak én talán nem vagyok olyan önző, mint ő. Amúgy már tudom, miért váltak el tőle, ő még mindig nem tudja.

Na és akkor, hogy én miért vagyok rendben? Természetesen, mert András visszatért. Anyu éppen ma kérdezett rá. Ugye kibékültetek? Honnan gondolod? -kérdeztem. Túl kiegyensúlyozott vagy, eszel, és látom Rajtad. És képzeljétek, nem mondta..hülye vagy lányom…hanem csak annyit, hogy félt az újabb csalódástól. De meddig lehet ezt csinálni? Meddig jön vissza egy pasi? Amíg hagyom, amíg visszafogadom? És miért nem megy el? Nem talál másik szeretőt? Annyi , de annyi magyarázat van pro és kontra. Egyet érzek…vele jól vagyok. Mi lesz? Rebi barátnőm örökké ezt kérdezi. Mi lesz 1 év múlva? Mikor válik? Mikor költözik? Mikor? Ha megtörténik, elmondom. Addig is…mesélek mást.