Megint úton…

2015 július 4. | Szerző: tide35 |

PROVANCE

Idén Franciaországban jártam. Pontosabban Provance-i részen, leginkább Lubéron vidékén. Lila völgyek, okker sziklák, végtelen kabóca dallamok. Autóval róttuk a kanyargós utakat, GPS-ünk jóvoltából, (ami rövidre volt állítva) olyan helyeken jártunk, ahol a madár sem járt, nem hogy külföldi. Hab a tortán, hogy ezt a kis okos szerkezetet nem tudtuk tölteni, csak a campingben, így örökké kapcsolgattuk, lemaradva minden fontos elágazónál, körforgalomnál. A levendulamezőket leszámítva nagyon hasonlított Toscanara, az olajfák, a hegyes cédrusok, a kőből épült házak a domboldalakon, a szűk kis utcácskák. Itt viszont rengeteg volt a cseresznyefa. Gyümölcse hatalmas, édes, sötétbordó és lédús.

Avignon nagyon tetszett. Különös érzés kerített hatalmában, olyan megható, olyan bensőséges. Hihetetlen volt sétálni a pápai  rezidencia kertjében. Vicces volt, hogy sehol nem találkoztunk magyarokkal, éppen mondtam a barátnőmnek, aki letorkollt, hogy finomabban hangoskodjak, hogy úgysem számít, egy árva magyart nem láttunk egész héten, senki nem érti. Hát pont akkor szólalt meg egy csaj mellettünk…”speciel én értem”. Na bumm…nevettünk egy nagyot.

Jártunk a Cote D’Azur-on is. hm…Leírhatatlan. Fű nem sok van, de virág…virág és virág mindenütt.  És a kék tenger., ami csillog, mert a homokszemcsék lebegnek a vízben. Sajna nagyon nem látni.

Szóval gyönyörű volt, de alig vártam, hogy hazaérjek…a zöldbe, édesanyám cserepes leanderei közé…és Andráshoz. Aki várt rám.