Vég és kezdet…újbóli kezdet

2015 április 21. | Szerző: | Nyomtatás

Lacival vége. Ugyan nincs kimondva, de nem jön, néha beszélünk telón, de csak a sebeit nyalogatja. Én sehol nem vagyok. Ennyi. Azt hiszem, nem csak én tekinteném befejezettnek.

És akkor a meglepi…András megjelent. Talán írtam már, mindent megmagyarázott. Ez nem publikus semennyire sem, az én dolgom, hogy mit hiszek el neki. Persze nagy kérdés, hogy ennyi ígérgetés után mennyire tudok megbízni benne. Próbálok, bár feltételem van. Addig semmi nincs, amíg ő nem teszi nyilvánvalóvá a családja számára, hogy engem akar. Vagyis szerető nem leszek újból.

Úgy gondolom a házasságának már mindegy. Nem lesz jobb. Bár az anyukája azt mondta neki, hogy mindent ki lehet bírni, ő is bírja, szenved, de bírja. Ugyan már. András is megteheti, hogy még 20-25 évig él a neje mellett, szerinte.

Ezzel tulajdonképpen magamat mostam, hogy miért kell nekem még mindig egy nős ember. De nekem is csak egy életem van, és nagyobbik felét már leéltem.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!