Válás után

2015 április 16. | Szerző: tide35 |

Nem hittem, hogy jobb lesz, de hogy ennél rosszabb is lehet! Nem találkoztunk egy hete. Aztán felhívott, hogy felugrik. Látni kellett volna a szemét. Meg sem csillant. Semmi öröm, hogy láthat, csak a végtelen szomorúság, a fájdalom. Próbáltam vigasztalni, segíteni, de inkább összeveszett velem. Nincs igazam semmiben. Szerinte.

A válás óta 3 nap telt el..azóta 3 este vigyázott a gyerekekre. Az elvált asszonyka meg éli világát. Több százezres fizetéssel, gyerektartással, lakással…Lacinak havi 15 ezer marad, és a veszteség. Valahol megértem, hogy én nem számítok. Ám mégis…legalább lenne aki szereti, aki odafigyel rá. De kevés vagyok…a baj az, hogy elvesztettem a türelmem…egyedül fog maradni.